Korunk hőse a megmondóember. Régen ezek általában kocsmákban vagy körzeti orvosi rendelőkben praktizáltak. Ma tevékenységük átkerült a közösségi hálóra. A megmondóemberek halmaza eléggé változatos egyedekből áll. A segédmunkástól az egyetemi professzorig mindenféle ember lehet időleges vagy örökös megmondó.
A téma általában valami közéleti vagy közéletközeli, esetleg bulvár. A színvonal szintén vegyes: vannak, akik még magát a téma megnevezését sem tudják pontosan, így megmondásuk a részleges tudástól egészen a semmitmondásig terjed. Vannak persze a nagyon igényesen, viszonylag pontosan megírt megmondások is, de ezekből azért kevés van. A megmondók lefedik a teljes politikai palettát. Érdekes műfaja a megmondásnak, amikor egy másik megmondónak mondják meg; ebből időnként – amikor többen is beszállnak – óriási megmondáscunami keletkezik, és visz mindent, még a nem létező józan észt is.
A megmondóemberek egyik alfaja, de tulajdonképpen az ásza a véleményvezér.
„Az én vezérem bensőmből vezérel! / Emberek, nem vadak – / elmék vagyunk!”
Írta József Attila. Igen, talán elmék vagyunk, és nem kell véleményvezér ahhoz, hogy valamiről véleményünk legyen, sőt szerintem nem is kell, hogy mindenről véleményünk legyen.
Ám a véleményvezér másképp működik: eleve olyanoknak adja el a véleményét, akik zsigerileg egyetértenek vele. Ez a „zsigerileg” szó magyarázza a címet, a véredényvezér kifejezést. Mert bizony a véredényvezérek tevékenysége elsősorban a vezéreltek véredényeire, és csak másodsorban az intellektusukra hat – már ha van nekik ilyen. Mert véredénye mindenkinek van, az pedig összehúzódik vagy kitágul, a pulzus felgyorsul. Szóval így megy ez. A véredényvezérek általában politikai tartalmakkal okoznak vértolulást az arra hajlamosakban, és persze kommentáradatot is kiváltanak, ami a közösségi oldalak tesztoszteronja.
Így pereg le az emberek egy részének élete: a megmondástól a véredényszindrómákig, és közben nem hallják a madarak énekét, a fák suttogását, nem érzékelik mindazt, amitől az élet valójában szép, és nem kerül semmibe. Megmondanak, vezérlődnek, és közben eltelik az életük.
Na, ezt jól megmondtam.