Mivel ez a bejegyzés sokak tetszését elnyerte, most ezt az új blogot, ennek a klónozásával kezdem.
„Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé,
nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket?
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé
és nem elégedetlen, bár nem elégedett?”
J.A.
Nézem ezt a fiatal nőt, akár szépnek is mondhatnánk, de inkább nevezzük úgy, hogy megvan vonásaiban a szépség lehetősége. Azonban a benne megbúvó frusztrációk valami furcsa kontrasztot varázsolnak az arcára, valamit, ami szomorú következménye egy törekvő lélek meghasonlásának, tudat alatti beismerése annak, hogy soha nem éri el azt, amit igazán szeretne. Neki nem marad más, mint újra és újra nekifutni egy hiteles alakításnak.
Ez a hiteles alakítás azonban nem jön el soha. Ágnes színésznő szeretett volna lenni, s az ellenzék ripacsa lett. Az, hogy kézbefogható diploma nélkül lett oktatáspolitikus, nem a tehetségének, hanem az utódpárt halloween-i kellékhiányos voltának tudható be.
Nincs hová forduljanak az emberek, mondja ezen a felvételen és köhög kicsit a könnygáztól, ám valamiért a szemén, a sminkjén nem látszik, hogy pár perccel előtte taknya-nyála egybefolyt. Ilyen események közepette valóban kérdés lehet, hogy hová forduljon az ember.
A múlt héten írtam a törvényről és arról, hogy tömegeknek kellene tiltakozni nem konkrétan a törvény, hanem a mögötte megbúvó, ezernyi, a munkavállalókat sújtó igazságtalanság miatt. Ám a tömegek máshol vannak, lehet éppen az ilyen Kunhalmi-féle alakok miatt.
Akik helyettük a téren, party-kellékekkel dobálják a rendőröket, azokat, akik éppen miattuk túlóráznak, nos, ez a tömegecske jórészt olyanokból áll, akinek még egyetlen órát sem volt alkalmuk túlórázni, vagy olyanokból, akik a kommunista szombatok lágyan simogató emlékéből építették fel forradalmi indulataikat.
Felgyújtani egy karácsonyfát vagy kézifegyverré kinevezni egy gördeszkát, sípolni a parlamentben, ilyen az, amikor az akarat és a kitartás a tehetségtelenséggel egyesül.
Az emberek láthatóan nem kérnek ebből a forradalomból, nem kérnek abból, hogy olyasvalakik vizionáljanak diktatúrát, akik maguk a valódi diktatúra kiszolgálóinak utódaiból verbuválódtak.
Mint a történelemben oly sokszor már, így veszik el az emberek valódi problémája a hatalmi csoportok küzdelmében.
Hová forduljon az ember – ismétli megint az ismerős.
Borostás arca mintha látna, de szeme semmit se néz, akár a halé.
Milyen gyönge és bánatos! És bánata mily alapos, erős!
Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos ütné el,
bátran állna a halál elé.
J.A.
Nincs hová fordulni és nem is lesz soha, a biológia törvényeit átírni nem lehet, mindig az erősebb kutya sétál el a csonttal.
Ha nincs hová fordulni, akkor nem kell forgolódni, az emberben ott a képesség, hogy szépnek lássa a világot, és megtalálja benne a jót, ha akarja.
Prológ: A blogokat általában vasárnap délelőtt írom, most viszont az íráshoz kapcsolódóan történt néhány dolog délután, este, emiatt némi kiegészítést teszek.
A vasárnapi tüntetésen látványosan sokkal többen voltak, mint a hétköznapokon. Arról, hogy ebben a tömegben mennyien voltak olyanok, akik érintettek a törvényben, nem tudom, de gondolom, ők is többen voltak.
Néhány képviselő megirigyelte korunk Blaha Lujzájának (lásd fentebb) sikereit és jelentkezett az MTV-nél. Ákos és Bernadett még egy rögtönzött erkélyjelenetet is előadott, ám ezt a főleg biztonsági őrökből álló zsűri nem értékelte. Mivel jelenleg mindketten szabadúszók, gondolom, Blaha Lujza társulata majd befogadja őket, hiszen ők nagy jártasságra tettek szert a színészi tehetségek istápolásában. Ez pozitív hír a dolgozóknak, hiszen ha a kizsákmányolástól nem is szabadulnak meg, legalább jól szórakozhatnak a parlamenti közvetítéseken.