Kezdjük vidáman az évet. Ennek a vidámságnak oka is lehet, hiszen az idén végre meg leszünk mentve. A legutóbbi klubtüntetésen mondták, hogy vége a diktafonnak, vagy valami ilyesminek, nem is érdekes.
Addig is kellene kicsit szórakozni. A magyar tv csatornák meg vannak győződve róla, hogy a nép, az isten adta a demokrácia után, vagy talán még az előtt is, legjobban a dalnokversenyeket szereti. Ennek okán a GDP-növekedésnél fontosabbnak tekinti, hogy végre találjunk már egy valódi dalos pacsirtát, aki jó magyarosan, de persze nemzetközileg is megjeleníti, milyen jó is lehet az, ha valakinek elhúzzák a nótáját.
Ehhez a nem csillapuló gerjedelemhez szeretnék a magam szerény eszközeivel hozzájárulni. Mert ugye volt már normál dalverseny sok, amikor a szomszéd néni biztatására ragadnak mikrofont az erre hivatottak. Aztán volt olyan is, amikor már sztárok próbálnak meg sztárabbak lenni, ez persze nem jelenti azt, hogy énekelni is jobban énekelnek, de próbálkoznak. Aztán apró gyermekek is neki lendültek már, hogy megmásszák a mikrofonállványt, felsorolni is nehéz lenne, hányféle tematika szerint keresik azt a pacsirtát.
Ez sokkal elfogadhatóbb számomra, mintha józanul gondolja azt valaki repedt fazék hangjáról, hogy másoknak is tetszhet.
Nekem azonban van egy remek ötletem, ami tulajdonképpen nem is az enyém, hiszen régtől fogva megy már, sőt akár ősi tehetségkutatónak is mondanám. Ez pediglen nem történik másként, mint hogy egy kocsmában vagy egyéb társas összejövetelen némi gyümölcsből erjesztett tudatmódosító szerek hatására többen úgy gondolják, hogy immár az énekes sztárok közé tartoznak. Ez így mondjuk sokkal elfogadhatóbb számomra, mintha józanul gondolja azt valaki repedt fazék hangjáról, hogy másoknak is tetszhet.
Szóval, ha már tudatmódosító szer, akkor legyen annak legnemesebbike a bor, s hívjuk az eseményt rizling sztárnak. A lebonyolítás egyszerű, a versenyzők elfogyasztanak némi tűrőképességüknek megfelelő mennyiségű bort, s aztán, ha megjön a kényszer, dalra fakadnak. A rizling sztár nem tenne úgy, mint az egyéb ilyen műsorok, miszerint a bevételen túl az énektudás is fontos, itt magát a hangot nem is pontoznák csak az előadást. A közönség közé esés, a székeken átbucskázás, az asztal alá csúszás, az asztalról történő méretes hátas dobása mind-mind külön pontot érne.
Ez lenne az igazi demokratikus verseny, hiszen függetlenül az örökölt hangtól, a megvásárolt ének különóráktól, bárki sztár lehetne.
A Youtube-on már ott is van a megfelelő oldal.
A rizling sztár várja, hogy tehetséges népünk ismét megmutassa, milyen az a magyar virtus. A versenynek természetesen nem lesz hirdetve győztese, hiszen itt valóban csak a részvétel a fontos, az viszont nagyon. Ezt háttér informálódásom kapcsán a kocsmárosok, a borászok és a pálinkafőzdék tulajdonosai is egybehangzóan megerősítették. Sőt a pénzügyminisztérium is jelezte, hogy kiemelten támogatják az ötletet, tekintettel a várható jövedékiadó-bevétel emelkedésére. Márpedig, ha ők velünk, akkor ki ellenünk.
A rizling sztár, ez az ősi vetélkedő végre méltó lehet nagy hírére, s mit rákentek a századok, most lemoshatjuk a gyalázatot. A rizling sztár kapuja immár nyitva, bárki beléphet kopogtatás nélkül, csak tömött pénztárcát hozzon, a többi jön magától.[spider_facebook id="- Select Form -"]