Vagy még Ő sem. Joseph Hellertől kölcsönöztem ennek az írásnak a címét. Hőse nem más, mint Dávid, aki szembeszállt Istennel. Heller hőse még folyamatosan vívódik, miközben makacsul ellenáll, de vágyik a kiegyezésre teremtőjével.
Dávid mai követőinek, nincsnek ilyen problémáik, ők biztosak benne, hogy a teremtő, mint olyan nem létezik és minden rosszak legrosszabbika az egyház, aki ennek az ellenkezőjét hirdeti. Bizonyos körökben nagyon elterjedt ez a vélekedés. A többségüknek fogalma sincs arról, hogy ez az egész technikai civilizáció, az egyház nélkül nem is jött volna létre. Az egyház miközben tanította, amit tanított, megteremtette egy magasan fejlett szervezett társadalomnak az alapjait. Mert azt talán még Heller Dávidjának kései utódai sem tagadják, hogy a középkori életnek az egyház adta a kereteit, nem csak a hétköznapi életben, de a királyok, császárok legitimitásának megteremtésében vagy megkérdőjelezésében is.
Eközben bizony, az egyház őrizte a műveltséget is. A kolostorokban nem csak a vallás szent iratai, de a görög műveltség dokumentumai is ott voltak. A középkor tudósait, feltalálóit, mind papok tanították. Már akkoriban is érezni lehetett, hogy a dogmatikus tanítások, melyek egy korai állapotban megmerevedtek, előbb utóbb összetűzésbe kerülnek a fejlődéssel. Ennek az összetűzésnek Galilei lett, ma így mondanánk, az arca. Róla talán még azok is hallottak, akik amúgy nem hallottak semmi másról, mint amit amúgy hallani nem érdemes.
Ma, aki felvilágosult, az nem csak, hogy templomba nem jár, de mélységesen meg van győződve arról, hogy akik járnak, azok mind hülyék. Ám az ember már csak úgy van megszerkesztve, hogy legalább egy, de ha lehet akkor több bálvány is kell neki. Ezért a régi ósdi bálványok helyett itt vannak az újak, a sportolók, a színészek, a kornyikátorok. A modern kor felvilágosult fiai őket istenítik, zarándokolnak el az igehirdetéseikre, drága jegyeket vásárolnak, hogy egy drogos luvnyával, vagy egy szintén drogos ütemesen káromkodó rapperrel, egy légtérben visítozhassanak. Felvilágosult anyukák helyénvalóbbnak találják, ha lánykájuk vasárnap délelőtt, tudatmódosítóktól kábultan arra ébred valami fesztiválon, hogy ismeretlen eredetű spermafoltok száradtak a hasára és a combjára, mintha maradi módon, Miatyánkot mond valamelyik templomban.
Persze ezek a felvilágosultak elfelejtik, hogy Európa leglátogatottabb műemlékei, a templomok, katedrálisok és bazilikák. Nem tudják, hogy mai korunk energetikai alapját, a váltóáramú elektromos hálózatot feltaláló Nicola Tesla édesapja ortodox lekész volt, édesanyja szintén lelkészi családból származott. Nos, Ő azt mondta:” Az agyam csak vevő, az Univerzumban van egy mag, amelyből ismeretet, erőt és inspirációt szerezhetünk. Nem ismerem a mag titkait, de tudom, hogy létezik.” Vajon mire gondolhatott? Aztán még azt is mondta: „Azon a napon, amikor a tudomány elkezdi tanulmányozni a nem fizikai jelenségeket, sokkal nagyobb haladást fog elérni egy évtized alatt, mint az összes korábbi évszázadban.”
Ehhez képest korunk felvilágosultjai, akik a műszaki dolgokból még annyit sem értenek, hogy milyen matematikai műveletekkel dolgozik egy zsebszámoló gép, amikor összead két számot, ilyen apróságoktól nem hagyják zavartatni magukat. Persze azért elmennek valami önjelölt coachoz, ha aktuális párjukkal nyelvtani nehézségeik támadnak, magyarul nem tudják egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. A hitet tagadó korunkban egyre többen érdeklődnek a spiritualitás után, soha ennyi szekta, önmegreparálókör, nem volt még a világon, és az sem véletlen talán, hogy ennyi lelkibeteg sem volt még soha.
Mert modern korunk vívmányai csak bekapcsolt állapotban képesek kifejteni hatásukat, elég egy áramszünet, mobil lemerülés, vagy térerő hiány, hogy kitörjön a pánik, ha egyedül maradunk önmagunkkal vagy a másokkal, mert nincsenek válaszaink az ilyenkor felerősödő kérdésekre és az sincs, akihez fordulhatnánk. Régi imáinkat elfeledtük, újakat még nem kaptunk helyettük, bámulunk a sötét kijelzőre, s nem vesszük észre, hogy mivé lettünk.