Én távolabbra láthattam, de csak azért,
mert óriások vállán álltam.
Isaac Newton
Szerény és igaz mondás egy óriástól. Ám nem mindenki olyan szerencsés, mint például Lóci, akit Szabó Lőrinc emelt magasra, van, akinek csak Bayer, Tóta W., Deutsch, vagy éppen Szanyi jut, hogy közéletünk legismertebb káromkodóit említsük.
Aki pedig manapság ezeknek honi mosdatlan szájúaknak, illetve inkább tollúaknak, vagy legyünk pontosak billentyűzetűeknek a vállán áll nem más, mint egy középiskolás leány. Ma róla ír, beszél a fél internet, mert elkiabált egy beszédet egy tüntetésen és ott közjogi méltóságokra meglehetősen csúnya dolgokat mondott.
Ettől megvadult mindenki, Bayer mindjárt hasonló képen reagált, aztán belekezdett a kormánypárti média is a lejáratásba, mintha Blanka, megérdemelné, hogy hőst, vagy éppen áldozatot csináljanak belőle, s mintha a produkciója önmagába nem lenne eléggé lejárató minden jó érzésű ember szemében.
Itt az ominózus részlet.
Azóta a cikkek nyomán valóságos komment cunami zúdul mindenhonnan, a kormánypártiak elítélik, tanulmányi problémákkal vádolják, az ellenzékiek védik, mondhatni a szokásos forgatókönyv. Természetesen a kommentek többségében van bőven kisípolandó kifejezés.
Ám arról már kevesebb szó esik miért jutottunk idáig. Vajon miért adja meg magát a publicista, a különböző médiumok moderátora, hogy lett a közbeszéd ilyen silányul böfögő disznók óla?
Aki ilyen környezetben szocializálódott, mint gondolom Blanka is, az honnan tudhatná, hogy mit, és hogyan lehet mondani nyilvánosan? Honnan tudhatná, hogy a mondani való hangsúlyozása nem csak trágár szavakkal, hanem egyéb és esetleg hatásosabb retorikai fogásokkal is megoldható?
15 perc hírnév, vajon csak ennyi jut Blankának, vagy felkarolja őt a nagy moslékgyűjtő gépezet, hogy visító parlamenti kocává változtassa? Vagy inkább szépen eltűnik és tizenöt év múlva szűrő programot telepít a csemetéje kütyüjére, és kitiltatja a férjét a pornó oldalakról? Nem tudhatom, nem tudhatjuk. Ám, abban biztos vagyok, hogy az irány amerre a közbeszéd tart nem jó irány. Ha publicisták trágárkodnak, képviselők fetrengenek, sípolnak, akkor hol a határ, hol a fal ahonnan ne tovább?
Mondhat-e bárki elég okos beszédet ahhoz, hogy ne kelljen a végére nemi szerveket, vagy aktusokat illeszteni? Eljön-e a pillanat, amikor egy választás megnyerése egyben egy káromkodó verseny megnyerését is jelenti?
Ha így folytatjuk bizonyosan eljön. Ám most még talán azok vannak többen, akik azért nem kommentelnek bizonyos helyekre, mert nem szeretnének ilyen alakokkal kapcsolatba kerülni. Bizonyosan vannak, aki emberek tudnak maradni az embertelenségben, akik tudják, ha valami nem sikerül, akkor kicsúszhat egy b@zd meg, de az nem elég, ha jó végeredményt akar, akkor újra és újra meg kell próbálni, pontosan eggyel többször, mint b@zmegelni.