Olvasom a bíróság tárgyalási jegyzőkönyvét, a cirkalmas jogi kifejezések között, 9 oldalon,31 alkalommal szerepel a facebook szó. Aki esetleg meginogna és azt gondolná valami mást is hívnak facebook-nak, az nyugodjon meg, illetve legyen nagyon ideges, mert bizony arról a híres weboldalról van szó, ahol a fél világ megosztja búját, baját, örömét, közönyét szóval egy csomó olyan dolgot, amit az oldal létezése előtt megtartott magának.
Mark Elliot Zuckerberg a facebook alapítója
Mert bizony a magyar bíróság illetékesnek érzi magát egy olyan oldalon megosztott tartalmakkal kapcsolatban, mely oldal, a magát hackernek tartó alapító egyik jól sikerült hackelése nyomán jött létre.
A facebook amúgy moderálja a tartalmakat, a maga módja szerint. A magyar változatot, ha jól tudom tizennyolc, húsz éves, a személyiségi és közösségi, valamint a kissebségi és egyéb érintett jogi részekben felettébb jártas személyek moderálják, némi apróért. Időnként letiltanak tartalmakat, kizárnak embereket, ez ellen természetesen lehet ugyan a magyar bíróságon fellebbezni, ám a perek kimenetele, a pereskedő felek közötti óriási befolyás különbség miatt, kétséges.
Nos, nézzük csak meg mi is az a facebook. Egy oldal, ahova bárki regisztrálhat, nem kérnek tőle személyigazolványt, lakcímkártyát taj számot, adószámot. Aztán ha végig ment, a pár perces procedúrán, máris oszthatja a macskája, kutyája, unokája, szerelme vagy a szomszéd szemét dombjának a képeit. Kiírhatja, hogy O1G vagy bármilyen más, frappánsnak gondolt címkét, megoszthat jó és rossz vicceket, és persze pletykálhat bárkivel bárkiről. Ez rendben is van, magam is használom, időnként szórakoztató, időnként bosszantó, de az embernek mindkettőre szüksége van. Innen tájékozódom bizonyos dolgokról, és itt is megosztom az írásaimat, ennyi.
Azt azonban, hogy a magyar bíróság egy facebook posztot, mint egy per tárgyát, és egyben bizonyítékát is kezelje felháborítónak tartom. Egy mert a fent említett regisztrálási hiányosságok ellenére a vélelmezett facebook felhasználót, azonosnak veszi az alperessel. Kettő, hogy egy elismerten bűncselekmény nyomán létrejött platformon, melyet, csak nagy nehézségek árán tudnak folyamatosan jogkövetésre kényszeríteni, és amely platformon bármi megjelenhet, amiről úgy vélik nem sérti az elveiket, és bármit letilthatnak, ha az igen képzett, lásd fent, moderátor csapat éppen nem megfelelőnek talál. Tehát a tartalom kezelése ezen a platformon, akár véletlenszerűnek is mondható.
A magyar bíróság azonban nem csak, hogy foglalkozik valamivel, ami tulajdonképpen, nincs is hiszen csak virtuálisan létezik, és a tartalmára, az ott megjelentekre a felhasználónak csak nagyon korlátozott a ráhatása, hanem még ítélkezik is valamiről, aminek a mibenléte bizonytalan. Ez olyan, mintha mondjuk harminc éve a bíró, leült volna Juli néni, és Mari néni közé a kispadra és az ott hallottakat felhasználta volna az ítélkezésben.
Aki azt mondja haladni kell a korral annak azt mondom igen. Ám azt is mondom, hogy pletykáról tudtommal a Római jogban sem beszélnek, pedig az már akkor is létezett, mint az emberi közösségek egyik kovásza. Még az is lehet, hogy idővel ezt a pletykafészket be lehet építeni a jogrendszerbe, de ennek feltételei vannak, speciális szabályok, a működés ellenőrizhetősége, és az, hogy a pletykafészek ne csak gazdasági érdekei mentén alkalmazza a rá is érvényes szabályokat. Ám amíg ez nem teljesül, addig ne üljön le a bíró, Juli néni és Mari néni közé arra a kispadra.
A facebook olyan, amilyen, ám van egy jó tulajdonsága, nem kötelező. Lehetőséget ad arra, hogy a nekünk nem tetsző tartalmakat blokkoljuk, miként arra is, ha érzékeny lelkünk még így is nap mint nap kellemetlen befolyások érik akkor töröljük magunkat. Miként mondás tartja, amit nem lát a szem azért nem fáj a szív, vagy akinek nem inge ne vegye magára.
Ilyen egyszerű lenne ez, és a bíróságoknak is több idejük maradna a fontos dolgokra.