(Egy rövid elmélkedés, a kommunizmus áldozatainak emléknapján)
Felvettem egy rossz szokást, egy ideje beleolvasok a különböző cikkek alatti véleményekbe. Ez azért rossz szokás mert az emberi természet legrosszabb vonásai jelennek meg itt.
Mintha egy szó-pöcegödörbe esne az ember, hogy aztán órákig azt mérlegelje utána, hogy bármi, amit kimond, leír, nem árasztja-e az előtte olvasottak bűzét.
Persze gondolhatjuk azt is, hogy jobb, ha egy kiadós netes anyázással vezeti le valaki a frusztrációját, mintha tettlegességgel, de igazából azt érzem, hogy inkább tovább hergeli magát és másokat.
Az indítékok nyilván különböznek, de valahol mégis egyek, mert aki egy politikus halálát kívánja mondjuk, mert úgy gondolja, hogy a gondjait neki köszönheti, az duplán el van tévedve, ám sajnos nem csak az átlag kommentelő van eltévedve.
Korunk hőse, a mozgalom alapító, egységmegtestesítő, kormánypárt-verő azt találta mondani: “a pártállam vezetői magánrepülőjükön fogják elhagyni az országot”. A mai mozgalmakban már csak így megy ez. Mondjuk arról azért lehetne néhány könyvtárnyit írni, hogy ez miért nem merült fel 30 éve.
Nem kellett menekülnie Grósz Károlynak, aki 1988-ban még a fehér terrorról beszélt, nem kellett menekülnie egynek sem azok közül, aki akkor tapsolt neki.
Nem kellett menekülnie Horn pufajkás, jól szájba rúglak Gyulának sem, sőt a rendszerváltás és pár hektoliter vodka után, még miniszterelnök is lehetett. Nem menekült Grósz csicskása Medgyessy D-209 Péter sem, sőt annyira maradt, hogy ő is miniszterelnök lett. Nem menekült Biszku Béla sem, ám őt végül is nagy nehezen háborús bűnösként elítélték, ám büntetését korai, 95 éves korában bekövetkezett halála miatt már nem tudta letölteni. Említhetném még Censor Mamit, Tántorgó Kapitányt, és még sok mindenki mást is, de szemléltetésnek ennyi is elég, sőt szelídebb tájakon, ez már horrornak is sok lenne.
Így megy ez mifelénk, menekülnie csak annak kell, akire a liberális megmondó emberek azt mondják.
Innen ered hát, az internetes oldalakon dúló agresszió, mely nem törődik semmi mással csak a sértettséggel, hogy most éppen nem a kommunista elit örökösei vannak a kormányrúdnál.
Ám egyszer majd ez is elmúlik, s ligetek hűs árnyain versekről beszélgetünk, s könyvekről, és véletlenül sem azokról, kik akasztani vágynak.