Túl vagyunk rajta. Az esedékes, kitudja hányadik forradalom szépen, csendben lezajlott. Európa csendes, újra csendes, miként Petőfi is mondta, s igen magára hagyták a gyáva népek, ismét magára hagyták a magyart.
Ám búsonganunk nem kell e miatt, hiszen megannyi lámpafény világít, hogy mutassa az utat a szabadsághoz. Ezek a lámpák zömében ledesek, rettentően környezetbarátak, vannak MSZP típusúak, Kunhalmi, Bangó, vagy Szanyi dizájnnal, vannak Jobbik típusúak, véletlenül sem antiszemiták, nyomokban ugyan még tartalmaznak némi rasszizmust, de már csak a Heller Ágnes skálán szemlélve, bőven határérték alattit, vannak aztán DK típusú lámpások argon gáz helyett európaisággal töltve, alapvetően két változatban úgy mint Miazhogynagyonis Ferenc és Öregecskedő Klára fantázia névvel, minden lámpa fajtát nem sorolnék fel, talán említésre méltó még az innováció csúcsát jelentő Szél energiával hajtott Hadházy lámpa, mely egymagában képes bármilyen színben világítani és bármerre vezető utat mutatni.
Összefoglalva tehát:
Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi mentelmi jogunkkal áldozunk neked.
Nem csoda hát, hogy a forradalom elhozta nekünk, amit többségünk legjobban várt már, a tavaszt.
Szép volt fiúk, lányok, így kell ezt csinálni.