“A történelem arra tanított minket, hogy gyakrabban kell őt hazugsággal szolgálnunk, mint igazsággal, hiszen az anyaga az ember lomha, és fejlődésének minden egyes új lépcsőfoka előtt negyven évig kell vezetni a sivatagban. A sivatagon pedig fenyegetésekkel és csábításokkal kell áthajszolni, kitalált veszedelmekkel és kitalált vigaszok ígéretével, nehogy időnek előtte pihenőre térjen, és megelégedjen az aranyborjú imádatával.”
Folyik a politikai harc a neten, de valamiért soha nem ilyen idézetekkel, mint ami fent olvasható, hanem csupán a birkák, lopnak, patkányok, O1G. A baloldali közírók sem sokkal cizelláltabbak, tudják, a közönség nem vevő az eredeti gondolatokra, ha azok nem egy újabb vulgaritást mutatnak, hanem valami többet.
Nincs igény a többre se egyik se másik oldalon. Rendszeresen olvasható Lendvai Ildikó, aki egykori cenzorból, és gyengéd девушка-ból immár szellemes glosszaíróvá gondolta magát, most éppen a DNS-ről ír anélkül, hogy pontosan tudná, mi is az. Az óvónőnek nem jó, politikusnak jó lesz, másik Ildikóról most ne is beszéljünk.
Ám a túloldal sem jobb, ahol egy Bayer lehet a legismertebb, legnépszerűbb újságíró, ahol egy, Kósa Lajos, egy Németh Szilárd, hogy a most nem is tudom a nevét, de a perzselt dísznós képet megosztóról ne is beszéljek szintén az élvonalban lehet, ott bizony nagy a baj.
Nagy mert gondolkodásra többség nem képes, vezetni kell őket a sivatagban, migráns, Brüsszelt, Sorost mondogatni nekik az egyik oldalról, és birkát, patkányt, lopnak-ot a másik oldalról. Ennyi az életünk.
A fenti idézet Arthur Koestlertől való a Sötétség délben című könyvében írta 1940-ben. Azóta tudhatjuk, vagy mindig dél van, vagy csak mindig sötét.
Zajlik a kampány, a sötét lyukakból, bolond szél fúj. Ám furcsa mód a bolond szeleket sokan szeretik. Vannak néhányan, akik jól tudják ezt. Az általuk keltett szél nyomán, ajtók nyílnak, ablakok csukódnak.
Ők hisznek a saját csalhatatlanságukban, ezért tájékozódnak jól a sötétben.