A Tati folyó alapvetően Botswana-ban folyik. Jellemzője, hogy csupán az év néhány napján látható, máskor eltűnik és csupán a medrében ásott kutak tudósítanak a meglétéről.
Nos a Tati folyó mint a szabad vizek többsége igen csak kiszámíthatatlan, például időnkét Kaposváron az Ady Endre utcában is feltűnik. Nagyon érdekes az is, hogy miként világít rá a kultúrák különbözőségére, míg Botswanában kitörő örömmel fogadják a megjelenését addig az Ady Endre utcában, általában dühödt reakciókat vált ki.
Rávilágít azonban a Tati folyó még másra is, például arra, hogy bizony igaz a legenda, miszerint az ősi emberi tudás egy része elveszett. Igen elveszett, hiszen valamikor az emberek tudták azt, amit azóta már a brit tudósok is kimutattak, miszerint a víz sok különleges tulajdonsága közt, van egy nagyon különleges, még pedig az, hogy lefelé folyik.
Sajnos ez a tudás az Ady Endre utca sétáló utcává alakításakor még nem állt rendelkezésre. Így fordulhatott elő, hogy az út szintjét felemelték a járdák szintjére, majd még megfejelték egy 8 cm vastag díszburkolattal is, ennek következtében a víz, mely soha egy pillanatra sem felejtette el, az ősi tudást miszerint neki lefelé kell folynia, befolyik az utcán található üzletekbe.
Amennyiben a brit tudósok nem ilyen lusták és egy évtizeddel előbb felfedezik ezt az őseink által már ismert tényt, akkor esetleg lehetett volna némi lejtés kiképezni az utca két oldaláról a közepe felé, ez lehet kevésbé lett volna esztétikus, ám a Tati folyót esetleg mederbe terelhette volna, így közelítve a botswanai és a kaposvári kultúrát, vagyis ha öröm ünnep nem is lenne az Ady Endre utcában a Tati megjelenéséből, de legalább a mindenre, és mindenki másra kiterjedő átkozódás elmaradna.
Még egy szót a városi esztétikához, mely az utca kiképzés ilyetén alakulásáért is felelős lehet. Az jó dolog, ha valami szép, ám város tervezésnél, és egyéb használati tárgyak tervezésénél sem lehet a fő szempont. Az első a használhatóság kell legyen, és ha az teljesült, akkor jöhet a szépség, mely nem mehet a használhatóság rovására.
Nagyon szépek például a növények, bokrok, ám ha akadályozzák a kereszteződésben a kilátást, akkor nem felelnek meg a fenti elveknek. Ez igaz a parkolók mellé telepített növényekre is, van ahol hosszú ideig kell az úttesten menni a járművek között míg az ember a bokor erődből bejut a parkoló órához, majd ezt az utat meg kell tennie vissza a kocsihoz, aztán onnan mehet a dolgára egy ideig szintén az úton, stb. Nem sorolom, hanem továbbra is bízok a brit tudósokban, hogy áldozatos munkával sorban feltárják az élet nagy rejtelmeit, és ebből előbb vagy utóbb mi is profitálhatunk.