Thunberg és az örök élet

 

A cím ellenére nem Greta Thunbergről írok, ő csupán az elindítója ezeknek a gondolatoknak. Mondhatom már nem hajózott potyára Amerikába, mert most, miközben elgondolkodtam azon, hogy milyen zseniálisan kerüli az iskolát, aközben írhatok pár szót a jelenségről, a dologról mely a jelenség mögött van.

Arról, hogy minek fogadja a volt amerikai elnök, arról, hogy minek fogadja őt az amerikai kongresszus munkacsoportja, hogy mi keresni valója van a klíma konferencián csak sejtéseim lehetnek.

Egy azonban biztos Grétától függetlenül, nagy bajban vagyunk. A baj oka pedig csupán az, hogy minden fajnál jobban csináljuk a szaporodási versenyt. Mert lehet ugyan tiltakozni a szén-dioxid kibocsájtás ellen, ám ahhoz azt is kellene mondani, hogy holnaptól ne együnk, mert bizony az élelmiszer termelése, feldolgozása, elosztása rengeteg szén-dioxid kibocsájtásával jár. Mint ahogyan a világ működése is.

Tehát a világ a kibocsájtás csökkentésével nem menthető meg, de lehet nem is kell megmenteni. Mert a Föld jól el volt a dinók nélkül is, sőt a mamutok sem hiányoztak neki túlzottan, ne legyenek illúzióink, nélkülünk is szépen fog keringeni tovább a Nap körül.

Vagyis mi nem a Földet akarjuk megmenteni, hanem egy helyzetet, azt a helyzetet, hogy most itt vagyunk, és mi vagyunk ennek a bolygónak az urai.

Elhiszem tehát, hogy az EU is, meg az USA is elkötelezett ennek a helyzetnek a megmentéséért. Ám azt már tudjuk, hogy a szennyezést teljesen kizárni nem lehet, csökkenteni sem könnyű. Van azonban egy tény, jelesül az, hogy vannak olyan gyermekek, akikről már a fogantatásuk előtt is tudni lehet, hogy éhezni fognak, hogy a létezésük is probléma.

Nem gondolom, hogy erre én jöttem rá csak egyedül, biztos vagyok abban, hogy egy nagy akció terv felvezetésének vagyunk a tanúi, a terv lényege, legyünk kevesebben ezen a bolygón, ennek a vágynak a rafinált tudatosítása folyik, egyrészt a migráció gerjesztésével, másrészt a szén-dioxid hiszti, alias Thunberg felerősítésével. Néhány év múlva majd összeér ez a két probléma, és bekövetkezik, amire addigra már mindenki vágyni fog.

Akkor majd felszállnak azok a repülőgépek, lehet, hogy éppen egy augusztus hatodikán, és ismét mederbe terelik az indokolatlanul túl csorduló áradatot.

A világ boldogabbik fele ebből nem sokat fog érezni, csupán csak annyit, hogy egy időre nem kínálnak majd az utazási irodák egzotikus nyaralásokat.

Addigra Thunberg is nagy lány lesz már, és miközben a telefonján böngészi a híreket eszébe sem jut, hogy a vitorlások nem csak, hogy üzemanyagot nem fogyasztanak, de bombákat sem szállítanak, de ha eszébe jut is, nem fogja érdekelni, mert boldog lesz, hogy a világ megmenekült.