Talán az egyik legnehezebb dolog szembenézni a hibáinkkal. Megállni egy pillanatra és elgondolkodni azon, hogy az aktuális helyzet, amiben vagyunk, mennyiben a mi hibánk. Ez a helyzet lehet személyes, munkahelyi, de lehet akár társadalmi is. Most az utóbbinak nézünk kicsit utána.

Én már többször elmondtam a különböző blog oldalakon, hogy mennyire fontos lenne, hogy legyen egy olyan ellenzék, amely képes alternatívaként megjelenni és ezzel a jelenlegi kormánypártot jobb teljesítményre késztetni. 

Amennyiben az ember elég lelki erőt érez ahhoz, hogy az ismerősei által néha megosztott, kormányellenes tartalmakat terjesztő oldalakba kicsit belenézzen, akkor bizony egyrészt átélhet egyfajta kultúrsokkot, ám egyben kaphat egy lehetőséget is arra, hogy megértsen egy szubkultúrát, ha már az adott szubkultúra, nem érti, sőt láthatóan nem is próbálja megérteni magát.

Szóval, ami elsőre feltűnik, az az, hogy jól elvannak. Komoly, komolynak tűnő, valamint kamu cikkek és ordenáré humor váltakozik rajtuk. Aztán persze jönnek alul a kommentek, melyekben a szellemes humor igencsak ritka, sőt az önálló gondolat is, általában a másutt, másoktól hallottakat ismételgetik, variálják. Az ember olvassa őket és egy idő után, a kezdeti borzongását legyűrve már csak sajnálkozni tud. Ebből a szempontból a legelesettebbek éppen azok az értelmiségiek, akiknek volna miből meríteniük, hogy legalább szellemi és lelki értelemben ne legyenek ennyire elvadultak. Mert attól, hogy valakinek esetleg igaza van, még nem feltétlenül muszáj bunkónak is lennie, ám, ha egyetemi diplomával és értelmiségi életúttal a tarsolyában is csak ebbe a közegbe tud becsatlakozni, akkor bizony valami végtelen reménytelenséget él meg.

Az ember ezen elgondolkodik, honnan táplálkozik ez a reménytelenség? Ezek az emberek esetleg az átlagnál magasabb nyugdíjjal, vagy még, ha nem is csúcsmenedzseri, de az életút folyamán azért bőven az átlag fölé kapaszkodott fizetéssel vajon valóban a hajléktalanok, a szegények és az állami pénzek miatt szoronganak, vagy van valami más is, amitől ennyire szörnyű számukra ez a valóban gondokkal terhes, de azért a magyar történelmet nézve nem éppen a legrosszabb világ.

Én arra gondolok, hogy ugyan ki nem mondják, de érzik, erről ők is tehetnek. Bizony, többségük aktívan tett azért, hogy egy Horn Gyula nevű pufajkással alig négy év bünti után visszatérhetett az utódpárt a hatalomba, hogy aztán gyorsan eladja az energiaipart és kiprivatizálja, amit még lehet. Aztán megtették azt a nem éppen európai (hiába emlegetik most olyan gyakran Európát) tettet, hogy egy titkos ügynököt, majd egy KISZ-titkárból milliárdossá okosodott, alanyi bérmálkozót emeltek a hatalomba.

Lehet, érzik, ők is tehetnek arról, hogy Orbán Viktor azt gondolta, ezt többet sem velem, sem az országgal nem tehetitek meg. Ő benne volt elég spiritusz ahhoz, hogy valóra váltsa az ellenzék ellehetetlenítését. Tegyük hozzá, egy olyan ellenzéket lehetetlenített el, amelyiknek nem is lett volna szabad létrejönnie. Ez a baloldali ellenzék az oka annak, hogy egy negyed század alatt sem jött létre hazánkban egy valódi szociáldemokrata párt, új arcokkal, a valódi baloldali értékek képviseletével, mert ők elfoglalták azt a baloldali teret, ahol felnőhettek volna.

Igen, néha szembe kellene nézni a múltban hozott rossz döntésekkel, mert attól, hogy a kormányfőt wc-ben turkálva ábrázoljuk, még nem segítünk sem a szegényeken, sem a költségvetésen, sem a hazánkon. Ezt kellene valahogyan megérteni mindazoknak, akik szerint sok mindent másként kellene csinálni.

Valóban, de ha változást akarsz, kezd magadon, mert ízléstelen karikatúrákból, viccekből, még soha nem keletkezett ütőképes ellenzék, választáson győztes meg végképp nem.

Azt, hogy ez nem lehetetlen, éppen a most kormányzók bizonyítják, hiszen saját sajtó nélkül tudtak nyerni ’98-ban, aztán ellenzékből építettek maguknak médiabirodalmat, amely mára óriási túlsúlyba került. Ez lenne a feladat, de egyelőre inkább a sehova nem vezető ízléstelenkedés megy, a facebook, a blogoldal, a kommentfal mindent elbír. Láthatóan, valódi ellenzékre egyelőre még nincs igény, mert ha volna, létrejönne.