(szubjektív levezetés, bő lére eresztve)
Lezajlottak az önkormányzati választások. Most párt preferenciától függetlenül, örül és értetlenkedik a nép, illetve a nép azon része, amely valamiféle téveszmék rabjaként, nagyobb jelentőséget tulajdonít ennek, a nevezzük így cirkusznak, mint kellene.
Mi is történt? Van, ahol fordult a kocka 2014-hez képes, van ahol meg nem. A kormánypártok értelmezése miszerint több szavazatot kaptak, mint az ellenzék, csupán púder, még akkor is, ha számszakilag igaz, mert bizony súlyos veszteségek is vannak a listán. Mondjuk Budapest.
Igen, Budapest. Engem egyáltalán nem lepett meg az eredmény. Ez egy olyan város, ahol Demszky húsz évig alkalmatlankodhatott csak azért, mert fővárosunkban alapvetően sok a baloldali, és az átlagnál magasabban képviselt a liberális felfogás. Az, hogy Tarlós 2010-ben nyerni tudott, csupán a parlamenti választások tovább gyűrűző hatása volt, 2014-ben pedig az alkalmas tűnő ellenjelölt hiányának tudható be.
Hiába kapott most több szavazatot Tarlós, mint 2014-ben, igazából csak akkor lett volna esélye, ha nincs a Borkai ügy, de volt. Mert Budapesten nagy számban található meg az a körülményekből összeálló gyártósor, amely legyártja nagy tömegben a protest szavazót, azt az állampolgárt, akinek alapból soha, semmi nem tetszik.
Fenti tétel igazolásául, had idézzek egy választások utáni párbeszédet, egy legális tudat módosítószert áruló intézményből:
– Voltál szavazni?
– Voltam.
– És kire húztad
– A húsvétra…
– Karácsony.
– Ja persze, arra.
– Oszt mé?
– Mer ez a Tarlós ne kamatyoljon már az Adrián vagy hol, valami luxus csónakban, az én pénzemen.
– Az Borkai volt, a győri polgármester.
– Mindegy szóval én azt se tudom, merre van az Adria, az asszony meg még elölről is csak ritkán engedi, nem hogy hátulról, és különben is, a Lőrinc mindent ellop.
– Mondom az a Borkai volt.
– Nem mindegy? Különben is a Tarlós egy náci, megmondta a húsvét is.
– Karácsony, de amúgy a Wass Albertre mondta.
– Elmész a fenébe. A húsvét, vagy Karácsony vagy mi indult, a Tarlós, azaz ordibálós a …
– Puzsér.
– Igen a Puzsér, a fradis gyerek, aki levágatta a tökit.
– Kivasaltatta.
– Az milyen hülyeség. Szóval ezek négyen, az az acél nem is indult.
– Tudod te egyáltalán, mi az a náci?
– Már hogyne tudnám, olyan mint a Hitler csak nincs bajusza.
Valahogy így ment ez.
Kies városunkban, valami hasonló zajlott. Feltűnt valaki valahonnan, és lenyomta az eddigi kaposvári kampányok leggusztustalanabbját, igazából mindent kritizálva, nem csak a hatalmon lévőket, de a szintén ellenzéki erőket is. Mindezt hazugságokkal, fél igazságokkal fűszerezve.
Ezzel a magatartással sikerült feltüzelni a helyi DK szektát, valamint az alapból protest szavazókat.
Magam, is hozzászóltam párszor az oldalukon, mondjuk tízből kilencszer, csak valami hülyeséget, ám a többség vallásos révületében komolyan vette ezeket a marhaságokat, és időnként a személyemet sértegetve próbálta elmagyarázni, az elmagyarázhatatlant.
Mert igazából nem volt komoly tétje számukra ennek a választásnak. Komolyan csak annak a pár tucat embernek változott volna az élete, akik képviselői poszthoz vagy valamilyen álláshoz, bizottsági helyhez jutottak volna. A többieknek, az örvendezés után, ugyanarra a régi kanapéra kellett volna leülni, hogy részt vegyenek valamilyen ATV-s szavazáson, mint előtte.
Mégis, majdnem megtörtént itt is, a váltás. Jó, tudom, a végeredmény nem ezt mutatja, de ha arra gondolunk, hogy egy tinédzser, akinek a legnagyobb eddigi teljesítménye az volt, hogy nem bukott meg az érettségin, mennyi szavazatot kapott, akkor bizony mondhatjuk, hogy szoros volt.
Ez volt hát a nagy hűhó kisebb és nagyobb semmiségekért. A kormányzópártok remélhetőleg tanulnak belőle és átszabják a mellényt xxxl-ről m-re, és jobban ügyelnek a látszatra, valamint észreveszik, hogy a virtuális térbe helyeződött kampány, új megoldásokat követel.
Nekem ebből az egészből sok tanulság nem jutott. Eddig is tudtam, hogy a választók többsége nem racionális, hanem érzelmi válaszokat ad. Ezek az érzelmek pedig általában pillanatnyi benyomásokból és az irigységből és rosszindulatból eredeztethetők. Ezért pedig nem s hibáztathatók, hiszen a politika bonyolult dolog, kormánypárti és ellenzéki lapokat együtt olvasva sem mindig egyértelmű, hogy mi, miért történik éppen. Ez bizonyos embereknek lehet baj, de alapjában nem rossz, ettől van, aki még az előtt rájön az alkalmatlanságára, mielőtt révbe jutna, mások meg még akkor se, ha százszor bebizonyosodik, hogy valami nem neki való. A rulett forog, az alkotó nem pihen.