„Szabó Tímeát megtapsolni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”
A szöveg központozása, most még az olvasóra van bízva.
Ki is az a Szabó Tímea? Amennyiben azt írjuk országgyűlési képviselő, akkor csupán kijelentünk valamit, ha azonban láttuk, hallottuk néhány felszólalását a jeles intézményben, akkor némi kételyünk és erős fejvakarási kényszerünk támad, mint az egyszeri gyereknek, aki először hallott az eseményhorizontról.
Az eseményhorizont, a parlament nevű fekete lyukban, olyankor fejti ki áldásos tevékenységét, amikor Szabó Tímea felszólal. Ilyenkor az országgyűlési képviselő eltűnik az eseményhorizont mögött, és ami marad belőle, az nehezen beazonosítható. Valószínűleg, ebbéli azonosítási zavarukban kezdtek a képviselők vastapsba, ez a vastaps utólag beláthatjuk, csakis a relativitáselméletnek szólt, beismerve, hogy még az országgyűlési képviselő, és a nő fogalma is lehet relatív, együtt pedig, ha az ellenzékiség félreértelmezése generálja a szökési sebességet, maga a relativitás.
Én valami hasonlót már átéltem gyermekként, nem is egyszer. A szomszédunkban lakott Ilonka néni, a lányával, az unokájával és a hozzájuk tartozó vővel, Józsival.
Józsi, mint a gyakorló alkoholisták egy része, minden este totál részegre itta magát. Ezt Ilonka néni nem nézte jó szemmel és ennek meglehetősen vehemensen és változatosan adott hangot. Azért hozom őt ide, mert hangereje és hangszíne meglehetősen hasonlít az esemény horizont mögött eltűnő Szabó Tímea után maradó jelenségre, annyi eltéréssel, hogy ő nem a hentes, a diktátor, rabló, és gyilkos szavakat használta, hanem helyette a részeg disznó, kocsmatöltelék, és lusta disznó kifejezések népi szinonimáit kombinálta.
Józsi általában nem értékelte a produkciót, illetve a maga módján értékelte, eleinte a kuss mama, és a fogja be a pofáját különböző változatait használta, később a tettek mezejére lépett és alaposan kipofozta Ilonka nénit, aki általában hálóingben, az utcán, visítozva fejezte be az esti műsort. Ilyenkor a Józsi már nem futkosott utána, de Ilonka néni még lenyomott néhány kört, megöl ez a tróger kiáltások közepette.
Szüleimmel több ízben is megbeszéltük a történteket, ők azon az állásponton voltak, miszerint a Józsit le kellene csukni, mert mindig megveri szegény Ilonka nénit. Én egyszer gyermeki naivitással azt kérdeztem: Szerintetek, ha csöndben maradna, akkor is megverné? Felvetésem láthatóan meglepte a szüleimet. Édesanyám másnap javasolta is Ilonka néninek, hogy esetleg, ha haza ér Józsi, akkor ne provokálja, erre az volt a válasz, miszerint, amit a Józsi művel, azt nem lehet szó nélkül hagyni.
Miért ez a történet jutott eszembe, nem tudom, de ennek szellemében szüleimmel egyetértve így végzem el a központozást.
Szabó Tímeát megtapsolni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem.
Vagyis miként Józsit a verbális bántalmazás nem jogosította fel arra, hogy fizikai bántalmazással válaszoljon, úgy a kormánypárti képviselőket sem jogosítja fel, Szabó Tímea országgyűlési képviselő eseményhorizont mögötti eltűnése arra, hogy bizonytalan kimenetelű kísérleteket végezve, mondjuk tapsolva próbálják őt visszahozni a valóságba. Hiszen tudjuk, az eseményhorizont határfelülete mögötti események már nem figyelhetők meg, így nagy valószínűséggel nem is befolyásolhatók.
Tehát az, hogy Szabó Tímea időnként (gyakran) bizonyítja, hogy hiába tartózkodott Ilonka néni folyamatosan az esemény horizont innenső oldalán, valójában, és nem csak relatíve, ugyanolyan elviselhetetlen perszóna volt, mint a téridő törvényeit folyamatosan figyelmen kívül hagyó Szabó Tímea, de Tímeának ezért nem jár taps, éppen úgy, mint Ilonka néniken a pofon, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem szereti.