A beteg lelkek társasága

“Kukaceledel vagyunk. Mert ha hiszik, ha nem, mind akik most itt állunk, egy napon megszűnünk lélegzeni, kihűlünk, meghalunk.“ John Keating mondja ezt a Holt költők társaságában, aztán később azt is mondja: “Amikor valamiben egészen bizonyosak, gyorsan nézzék meg más szemszögből is.” Ezeket a dolgokat azok, akikről írni fogok, bizonyosan nem tudják.

Kik is ők? Elsőre mondhatnám azok, akikre egy karaktert sem lenne érdemes vesztegetni, de sajnos még is meg kell tenni, mert olyan mértékben terjed a betegségük, mintha valami agresszív vírus lenne. Ők azok, akik miatt soha nem szavaznék a mostani ellenzékre. Pedig ellenzékre, normálisra, szükség lenne, de ez a jelenlegi nem az. Ezt abból gondolom, hogy milyenek a híveik. Olyanok, akinek a pohár nem, hogy félig üres, de teljesen és hiába is töltené bárki, mert a pohár lyukas, illetve legyünk őszinték, nincs is, hiszen már rég ellopták.

Ezeknek az embereknek játszanak az Oscar díj reménye nélkül, a mai ellenzék politikusai Tordai, Kunhalmi, Bangóné, hadd ne soroljam.

Ők a mindenhez értők, aki fejből beáraznak bármilyen bonyolult projektet, és pontosan tudják, ki, mennyit lopott el belőle. Ők azok, akik, ha kidől egy fa, azonnal felhördülnek, már rég ki kellett volna vágni, ha kivágnak egyet, akkor pedig felhördülnek, hogy valakinek biztos kellett a tűzifa. Ők azok, akik mind járatosak az építészet mindegyik ágában, a magastól, a mélyig, a hídtól az útig. Ők azok, akik naponta biztatnak akasztásra, akik bármikor felállítanák a rögtön előtt már ítélő bíróságot.

Ezek az emberek a Kádár rendszer maradványai, koruktól függetlenül, mert azt gondolják, hogy mindenről az állam tehet, illetve a politikusok. Pedig nagyon kevés olyan van, akinek a sorsát nagyobb mértékben befolyásolta Orbán vagy éppen Gyurcsány politikája, mint a saját szerencséje, hozzáállása.

Persze könnyebb valaki másra haragudni, az elrontott pár, pálya és sors választásért. Pedig se a Viktor, se a Fletó nem kényszerített senkit arra, hogy a Marit, vagy Jóskát válassza. Bizonyosan vannak, akik szerettek volna, de nem tanulhattak tovább, ám sokkal többen vannak, akik meg sem próbálták, vagy félbe hagyták, most pedig haragszanak emiatt maguk helyett, valaki másra.

Elég belenézni az ellenzéki oldalak komment folyamába, hogy az ember pontosan lássa a rosszindulat és irigység mélységes bugyrait, melyek időnként a butaság magabiztosságával is meg vannak támogatva.

Isten óvja Magyarországot attól, hogy ez a szemlélet egyszer hatalomra kerüljön, akkor már inkább a Mészáros tegye el a hasznot a Strabag helyett.

“Azt akarom, hogy leljék meg a maguk útját mihamarabb, induljanak el rajta a maguk tempójában. Mindegy, hogy merre, mindegy, hogy hogyan, akár peckesen, akár kergén, akárhogyan.” mondja Keating, mondhatom ők már megtalálták, az O1G logó alatt gyülekeznek, mert az egyszerűbb, mint megragadni a napot, megmutatni legalább maguknak, hogy ennél többet érnek, hogy ennél több az élet.